14:15
Várom Istvánt, hogy megérkezzen a munkából, aztán gondolom cuccolunk a Touranba és GOOOOO. Erzsóhoz való költözés....nem szépítem: KÉNYSZERHELYZET. Anyagilag vállalhatnánk egy albérletet, de onnan a büdös életből nem szabadulnánk ki, a tartozásainkat (1.5 millió forint) nem tudnánk rendezni. Erzsónál a ház...nos...lesz mit csinálni. Legszívesebben meghalnék néha, annyira nem jó most, DE szeretem Istvánt, nem adhatom fel. Mostanában nagyon nem vagyok jó formában. A hétköznapok minden területén kezdem elhagyni magam...megint. Frontin befigyel...így napok óta nem törtek rám a sírógörcsös rohamok. Hetek óta itt vagyok Istvánnal sárkeresztesen a szüleinél. Nagyon kimerít a munkába ingázás (1 óra 10 perc oda és ugyan ennyi vissza...sok ez kicsit na). Lassan semmire sem tudok odafigyelni ami eddig fontos volt (István, edzés, étkezés, pihenés, kikapcsolódás...családról és ismerősökről már nem is beszélve). Könnyű lenne feladni...néha mikor kajába fojtom a bánatom ez meg is történik. LESZ EZ JOBB!!! Tudom, de most akkor is nehéz. Oda megyünk ma Erzsóhoz. Nincs hely a cuccainknak, ki tudja meddig dobozból kell majd öltözködni (de legalább van ruhánk...mit panaszkodok NO!). Egy olyan ágyban kell aludnunk, ahol Erzsó a férjével hált, aki egyébként már meghalt (de legalább nem az utcán kell aludni...mit panaszkodok NO!). Itt vagyunk 27 és 33 évesek. Van 1.5 milla adósságunk, nincs egzisztenciánk, de itt vagyunk egymásnak! 2014 van. Nincs egymáson kívül semmink. Kíváncsi vagyok, ha majd egyszer visszaolvasom sok év múlva ezeket a sorokat, akkor hol tartunk majd. Remélem együtt leszünk akkor is, bármi történjék addig.
14:28
Itt ülök, a szoba romokban, várom Istvánt. Lenne mit elpakolni még, de nincs doboz se...na jó...1 van még, abba belerakom a tisztasági holmikat, azt szevasz, 5 perc. István anyja ma is, ahogy a napokban már több alkalommal megkérdezte, hogy haragszom-e rá valamiért. Mindegyik alkalommal azt mondtam hogy nem. Ami igaz is. De amit érez, hogy van valami bennem, azt jól érzi. Nem haragszom. Én nem így hívom. Nem is tudnám megfogalmazni mit érzek vele kapcsolatban. Az életmódjuk számomra nem elfogadható. Alkoholisták...lehet nem a legrosszabb fajtából, de akkor is azok. Butának tartom őket, olyan embereknek akik egyáltalán nincsenek, nem tudnak és nem is akarnak tekintettel lenni másra. Ezen érzéseimet nem tudom leplezni, nem is akarom. Nem kell nekem jóban lenni velük, ha egyszer nem érzek pozitívan velük kapcsolatban. Egy biztos! A gyereket nem fogjuk ide engedni felügyelet nélkül. Ebben már megegyeztünk Istvánnal.
14:51
Na bepakolom azt az egy dobozt még. István is nemsokára megérkezik. Az előbb hívott, úton van. Hát akkor kezdődjék. Új élet, új kaland. És a nap is kisütött. Eddig egész nap be volt borulva. JelekJelekJelek. Kellenek! :) Vagy csak eddig nem vettem észre, hogy süt a nap? .....
